Az építőiparban a habarcs és a beton kötési aránya közvetlenül befolyásolja az építés hatékonyságát és a projekt minőségét. Ha a kötődés túl gyorsan megy végbe, előfordulhat, hogy a dolgozóknak nem lesz elegendő idejük az olyan műveletek elvégzésére, mint a vakolás vagy öntés; ellenkezőleg, ha a beállítás túl lassú, az meghosszabbítja az építési ütemtervet és növeli a költségeket.
A gipszretarderek hatásmechanizmusa elsősorban a gipsz hidratációs reakciójába való beavatkozáson alapul. Amikor a gipszet (kalcium-szulfát-hemihidrátot) vízzel keverik, gyorsan hidratálódik, és kalcium-szulfát-dihidrát kristályok keletkeznek{1}}, ezt a folyamatot hőfelszabadulás és a keménység növekedése kíséri. A retarderben lévő szerves sav vagy foszfát komponensek adszorbeálódnak a gipszszemcsék felületén, ezáltal gátolják a kristálymagok képződését és növekedését a hidratáció kezdeti szakaszában, és hatékonyan késleltetik a kötési időt. A jellemzően fehér vagy világosszürke por formájában megjelenő késleltető anyag könnyen oldódik vízben, és közvetlenül hozzáadható gipsz{4} alapú anyagokhoz anélkül, hogy bonyolult előkezelésre lenne szükség.
